Az evolúció nem magyarázza az élet kialakulását
Az evolúció elégséges magyarázatot ad arra, hogy hogyan változik meg egy faj a környezet változásával egyidejűleg, de azt nem tudjuk, hogy hogyan alakult ki az élet, hogyan alakult ki az evolúció.
Minden ember rokon
Az ember fejlődése során a különböző éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó ember külleme megváltozott: meg tudjuk különböztetni az ázsiai, az afrikai, vagy az európai embert.
A különböző embercsoportok nem különböző fajok: bármikor tudnak egymással szaporodni. Egy faj akkor válik ketté, ha – például a kontinensek vándorlása közben – a faj két csoportja annyira megváltozik hogy már nem tudnak szaporodni többé. Egy zebra, és egy ló például nem tud közös utódot nemzeni, ezért nevezzük őket külön fajnak.
Az ember nem a majomból lett
A fajok nem egymásból alakultak ki, hanem egyszerre. Ez azt jelenti, hogy közeli rokonaink nem csak jelképesen rokonaink, hanem szó szerint: 20 millió évvel ezelőtt élt egy ősünk, akinek a majmok is, és mi is unokái vagyunk.
Ez olyan mint amikor a gyerekek azon veszekednek, hogy az anyuka kié valójában. “Ő az én anyukám! – Nem az enyém! – vitatkoznak egymással a gyerekek”
Ha úgy jobban tetszik, fogalmazhatunk akár úgy is, hogy a majmok az emberből lettek…
Mindenki, aki ma él, az az evolúció csúcsa
Mindenki, aki ma él a teljes bioszférában, 4 milliárd éve volt arra, hogy kifejlődjön. 4 milliárd év tökéletesedés, és csiszolódás.
Azt gondolod, hogy az ember magasabb rendű, mint az egyszerű moszat a tengerek mélyén? Ki nevet végül az evolúció szempontjából? Valószínűleg a moszat!
A moszat, mint faj az ember atomkatasztrófáit is képes túlélni, és nem akarja kinyírni saját magát. A moszat, a jó öreg moszat túlélt már mindenféle tragédiát, meteort, földrengést, kontinensvándorlást, és még mindig boldogan él, míg meg nem hal.
A moszatok, és az emberek is unokatestvérek, csak 4 milliárd év távlatából. Sokan úgy értelmezik, hogy az ember a moszatokból lett, pedig nem. A közös ősünk nem moszat volt, hanem egy “egysejtű ember”. Az evolúció logikája alapján bátran állíthatjuk hogy a moszatok az emberből alakultak ki…
Nem létezik verseny az egyének szintjén
A mai világ evolúció-értelmezésében az a feladatunk, hogy nyomuljunk, törtessünk, küzdjünk, és terjesszük magunkat! Elterjedt annak a tévképzete, hogy léteznek sikeresebb egyedek, és sikertelen egyedek.
Ha ez így lenne, akkor a következő generáció – mivel legalább 2 egyed kell a szaporodáshoz – pont átlagolná a sikeresebb, és a sikertelenebb egyedet, tehát már 1 lépésben kiegyenlítené a különbségeket. Az evolúció úgy működik, hogy mindannyiunkban minimális különbségek legyenek.
A faj mindig együtt fejlődik. Ha kialakul egy új gén, az új tulajdonság azonnal elterjed az egész fajban.
1 000 év múlva mindenki az unokád lesz
Az evolúció úgy van kitalálva, hogy minden emberben legyen legalább 1 atomnyi egyediség, ami utána az egész faj javát szolgálja.
Tegyük fel, hogy születik 2 gyereked.
A gyerekeid szülnek neked 4 unokát.
Születik 8 dédunokád.
Születik 16 ükunokád.
100 év múlva már 32 ember fog élni, akikben a Te tulajdonságaid lesznek 1/32 részben.
200 év múlva már 1024 ember lesz az utódod
400 év múlva már több, mint 1 000 000 emberben fog a véred csörgedezni.
600 év múlva pedig több, mint 1 milliárd.
Még ha figyelembe is vesszük, hogy utódaink néhány generáció után kénytelenek lesznek egymással szaporodni, akkor is 1 000 év bőven elég, hogy mindenkibe jusson egy kicsi belőlünk.
Valószínűleg az 1000 éves történelemben mindenki az ősöd
Nos, meglepő a következtetés, hiszen úgy tanultuk, hogy mi magyarok vagyunk, vagy németek, vagy kínaiak… pedig 1000 év alatt mindenkiből jutott belénk. Van bennünk egy kis Dingiszkán gén, egy kis Jézus vér (nem pont az övé, hanem a nagyszüleinek más unokái vérén keresztül) van bennünk egy kis Árpád vér, és van bennünk egy kis árja, vagy néger gén is.