#1 NO TV
Annak, hogy mára elkezdtem blogot írni, az egyik oka, hogy ráérek, mert nem nézek tévét… 😀
Miért nem nézek tévét? Mert jobb ember vagyok azáltal, hogy nem nézek tévét. Ennyi.
Az persze előfordul, hogy előre megfontolt szándékkal megnézek a párommal egy mozifilmet, de az nem tévézés, az mozizás!
Hogyan jöttem rá, hogy jobb ember vagyok TV nélkül?
Marketinggel foglalkozom, és egyre többet kezdtem megtanulni az emberi pszichológiáról, a reklámpszichológiáról, és arról, hogy milyen hatása van a médiának, a reklámoknak, az utcákat elözönlő óriásplakát áradatnak az egyén életére- és megdöbbentő dolgokat tapasztaltam:
- Depresszió
- Elhízás
- Folyamatos kielégítetlenség
- Frusztráltság
- Az élet értelmének mesterséges válaszai
- Egy életidegen, mesterséges kultúra igénye
- Diszharmonikus viszony szülőkkel, barátokkal, párral
- Pszichológiai függőség
Amikor rájöttem, hogy a televízió függőséget okoz, akkor elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon ez miben nyilvánul meg az életemben. Napi több, mint egy órát néztem valamilyen sorozatot, filmet, valóságshow-t tehetségkutatót, vagy valamilyen érdekes dolgot…
Rájöttem például, hogy a sorozatokat mindig a végük előtt 10 perccel kell abbahagyni- mert a népmesei, vagy gyermekmesék pszichológiájával szemben, ahol a történet végén egy lezárás van, ami feloldoz a feszültségek alól – a sorozatok mindig pont, hogy felszakítják a szálakat, fokozzák a feszültséget. Ez gyerekek esetében fejlődési rendellenességhez vezethet.
A bulvár műsorok olyan referenciakörnyezetet teremtenek, hogy elkezdem magam hozzájuk viszonyítani, aminek hatására felnézek magamra anélkül, hogy bármit csinálnom kellene hozzá. Na ez nagy probléma!!!
A függőségre az egyetlen megoldás az absztinencia.
Ekkor eldöntöttem, hogy nem fogok többet tévét nézni. Először baromira unatkoztam. Órákat feküdtem a szobában bámulva a plafont.
#2 Csoda
E blogot a saját történetem inspirálta. Amikor megkérdezik tőlem, hogy hogyan fogytam le, mindig azt válaszolom, hogy: “sokat olvastam”! Az, ahogyan ma eszem, és ahogyan ma élek nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem évek alatt.
Apránként változtam, megváltoztam, megváltoztak a dolgok.
Úgy élem meg, mintha csoda történt volna
Az életben minden mindennel összefügg. Költözés, születés, halál, találkozás, elválás, veszteség, siker… Még emlékszem arra, hogy személyek, beszélgetések, problémák, és könyvek hatására hogyan, és miért kezdtem el másképp hozzáállni például a párkapcsolathoz, dohányzáshoz, karrierhez, családhoz, táplálkozáshoz. Az ösztönös fogyásomhoz apró felismeréseken keresztül vezetett az út.
Szeretném az örömömet másokkal is megosztani, szeretnék másoknak is segíteni!
Úgy érzem, hogy valami olyan dologra találtam rá, ami a hivatásom lett! Eredetileg könyvet szerettem volna írni. Rájöttem azonban, hogy ahány ember, annyi rejtvény, így nincs univerzális üzenetem mindenki számára. Az ösztönös fogyásra ösvényét mindenkinek magának kell felfedeznie, és kitaposnia.
Könyv helyett egyenlőre blogot írok, hogy csiszolhassam a mondanivalómat
Ezzel párhuzamosan úgy döntöttem, hogy a teljes történetemet blogbejegyzésekre darabolom, hogy inspirációként szolgáljanak az érdeklődők számára, és minél többen eljöjjenek majd a klubba. Hiszem azt, hogy a csoport minden fogyni vágyónak adni tud majd. És remélem, hogy Te kedves olvasóm, aki csak olvasod a blogot, megtalálod azt a cikkemet, ami egy lépéssel közelebb visz téged az ösztönös fogyásodhoz!
#3 Bakancslista
Bakancslistám csak azóta van, amióta nem nézek tévét.
Azért kezdtem el írni, mert készíteni akartam egy listát, hogy mivel foglalkozzak akkor, amikor a párom éppen tévét néz!
Bakancslistát írni nem olyan könnyű – mert a bakancslista az én értelmezésemben nem egy bevásárlólista, hanem egy elfoglaltság lista!
Bakancslistát írni nem lehet IQ-ból, mert unalmas lesz
Amikor elkezdesz írni egy elfoglaltságlistát arról, hogy mit érdemes csinálnod, rá fogsz döbbenni, hogy egy idő után a legtöbb olyan dologba, amit IQ-ból találtál ki, és nem zsigerből, abba gyorsan beleunsz!
Hiába kezdesz el kézműveskedni, mert beleunsz. Hiába kezdesz el rajzolni, karaoke-zni, vagy kreatív dolgokkal foglalkozni, mind megunod!
Így írom a bakancslistámat:
Éppen ezért kénytelen voltam a folyamatot megfordítani:
elkezdtem megfigyelni, hogy a zsigereim mely témára mozdulnak meg, mely dolgok váltanak ki a testemből zsigeri aktivitást. Elkezdtem összeírni azokat a dolgokat, hogy mire mozdul meg a testem:
- Szeretnék a Google-nál dolgozni
- Szeretnék beszélni a világ minden nyelvén
- Szeretnék beszabadulni a Vatikán titkos könyvtáraiba
- Szeretnék varázsló lenni
- Szeretnék írni egy könyvet
- Szeretnék építeni egy hatalmas szobrot
- Szeretném leleplezni a marketinget, és a fogyasztói társadalmat
- Szeretném, ha az emberek felismernék, hogy nem kell megenniük sem egymást, sem az állatokat
Mindig, amikor unatkozom, elolvasom a bakancslistámat, hogy emlékeztessem magam arra, hogy ki vagyok. Amikor újra tudom, hogy mik a céljaim, és érzem, hogy a zsigereim lendületbe jönnek, már nem kell azon gondolkozzak, hogy mivel foglalhatnám el magam.
“Legyél magad a változás, amit a világban látni szeretnél!”
Én ez alapján írom a bakancslistámat.
Érzem, hogy a blogírás a céljaim eléréséhez vezet, éppen ezért élvezem!
#4 Life is sharing
Őszintén hiszek abban, hogy az élet nem más, mint megosztani örömünket mással! Megosztani szeretteinkkel, idegenekkel, és barátokkal!
Anyukámtól így tanultam:
Mi ér a nagy vagyon, ha benne egy nagy majom,
és mit ér a kincs, ha boldogság nincs!
A megosztás egy életérzés
Szeretek stoppolni, couchsurfing-elni, barátkozni… Adni, segíteni, és kapni!
Ráadásul egy családi vállalkozásban dolgozom. Édesanyámtól azt tanultuk, amikor a testvéreimmel valamin veszekedtünk:
Nálunk nincs olyan, hogy enyém-tied-övé! Nálunk csak olyan van, hogy a Miénk!
Úgy gondolom, hogy ezek a dolgok összefüggenek azzal, hogy ma blogot írok. A legtöbb blogger, akit ismerek, hasonló élményeket oszt meg utazásról, stoppolásról, a világ felfedezéséről, ők sem merülnek alá a bulvár világába napi rendszerességgel, és ők is nyitott, elfogadó befogadó emberek.