Sokszor hallottam már korábban, hogy a túlsúlynak lelki okai vannak. Ez a megközelítés lehetne egy pozitív hozzáállás is, azonban én sokkal inkább egy elhárítást, egy odázást, egyfajta tehetetlenség kifejeződését hallottam meg a sorok között. Az, hogy a túlsúlynak lelki okai vannak, azt sugallja, hogy teljesen mindegy, hogy mit gondolunk, mit eszünk, mélyen belül a lelkünkben meghatározott a túlsúly, azt pedig a múlt okozza, azt pedig senki nem tudja megváltoztatni. A túlsúlynak lelki okai vannak úgy, hogy bizonyos lelki problémákkal együtt jár a túlsúly…
Szerintem ez másképp van.
A túlsúlyt a táplálkozásunk okozza, azonban az, hogy mit eszünk, és hogyan, az a lelkivilágunk, érzelmeink, harmóniánk, és a világról alkotott képünk tükörképe. Meggyőződésem, hogy ha elindulunk egy önismereti, személyiségfejlődési úton, vele együtt fog jönni a lelki, és táplálkozási harmónia az életünkbe.
Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem Gary Chapman, Egymásra hangolva – Öt szeretetnyelv a házasságban című könyvével, és párommal elkezdtünk sokat beszélgetni a szeretetnyelvekről.
A szeretetnyelveket így jegyeztem meg: MATESZ
- Minőségi idő
- Ajándékozás
- Testi érintés
- Elismerő szavak
- Szívességek
A szeretetnyelvek filozófiája azon alapul, hogy gyermekként, amikor megtanuljuk anyanyelvünket, megtanuljuk szeretet-anyanyelvünket is. Nem csak szavakat tanulunk meg, hanem azt is, hogy hogyan fejezzük ki, amikor szeretünk valakit. Nagyon leegyszerűsítve: nem csak szüleink szavait, tehát anyánk nyelvét tanuljuk meg, hanem azt is, hogy szüleink hogyan szeretgettek bennünket, megjegyezzük, és mi is úgy fogjunk szeretni.
Ha például szüleink szívesen leültek velünk rajzolni, kockázni, házi feladatot készíteni, akkor mi értjük, hogy milyen az a “minőségi idő”.
Ha soha nem volt otthon apukánk, de mindig, amikor hazajött, ajándékot hozott, akkor az “ajándékozás” nyelvét valószínűleg jól ismerjük.
És így tovább…
A minőségi idő, mint szeretetnyelv különbözik az együtt eltöltött időtől, a testi érintés, mint szeretetnyelv különbözik a másik megérintésétől.
A szeretetnyelv egy szertartás, tánc
Nem egyszerűen az ajándék ténye a lényeg, hanem megtanulni eltáncolni a teljes koreográfiát. Gondoljunk csak bele, hogy a gyermekkori apró ajándék koreográfiája hány felvonásból áll:
– figyelni, hogy mi lenne alkalmas ajándék
– “apu, tudom, hogy dolgoznod kell, de majd hozol valamilyen ajándékot?” “Igen, kicsi szívem csücske, majd hozok valamit.”
– “mit hoztál?” “Semmit. Óh mégiscsak van itt valami…”
– a kicsi ajándék koreográfiája
– a nagy ajándék koreográfiája
– “kicsi szívem takarítsd fel, amit kiborítottál, mert legközelebb apu nem hoz ajándékot…”
Rá kellett jönnöm, hogy az evés is egy szeretetnyelv
Aki szeret, etet.
Az evés tánca: “nem, most nem kérek”, “de, de csak kóstold meg”, “jajj, ez nagyon finom, csak egy kicsit kérek”, “szedek én neked sokat is”, “úgy elég lesz”, “jó akkor csak még egy kanállal”… és így tovább…
Nekem az evés (volt?) az egyik fő szeretetnyelvem
A családi étkezések alkalmával nagyokat ettünk közösen, és ott a sok dicséret, amit a jó étvágyamért bezsebelhettem. Méregettük, hogy ki tud többet, ki tud nagyobbat enni. Szüleim mindig megdicsértek, hogy mindent megettem a tányérról, és nagyobb embernek éreztem magam azért, mert sokat tudtam enni.
Még mindig kellemes, szeretetteljes érzésekkel gondolok a konyhás nénikre, akik a menzán kiszolgáltak az iskolában! Olyan közel álltak hozzám, mint a legkedvesebb tanáraim…
Addig, ameddig ez a tánc volt a szeretetem kifejezésének fő formája, addig nem tudtam fogyni, nem tudtam változtatni az étkezésemen.
Még emlékszem, hogy amikor megismertem a párom, és bemutatott a szüleinek. Valahogy ösztönösen úgy éreztem, hogy meg kell mutatnom, hogy tudok enni – mintha ők is ugyanazt a nyelvet beszélnék…
Végigettem az asztalt, és jött a mondás:
“Ezt a gyereket könnyebb ruházni, mint etetni…”
Hogyan lehet fogyni ennek ismeretében?
Költözés, Szakítás, Új párkapcsolat, Haláleset… sorolhatnám még azokat az életeseményeket, amik kihatással lehetnek a testsúlyunkra. Úgy gondolom, hogy ezek mind-mind a szeretettel, ezen keresztül a szeretetnyelvekkel vannak összefüggésben.
Ha visszautasítunk egy ételmeghívást, felajánlást, azzal a szeretetnyelvek szerint az elutasításunkat fejezzük ki az egész ember felé – akár a párunk felé is.
Ha valójában nem ezt szeretnénk, akkor két dolgot tehetünk: Az első, hogy mégis elfogadjuk a meghívást. A második, hogy a szeretetnyelvek egy másik nyelvén fejezzük ki a szeretetünket.
A kóstolás örvénye
A meghívás elfogadása nem feltétlenül azt jelenti, hogy lakomázni kell az adott illetővel: elég egy falatot enni a másik ételéből.
Ezt azonban elég nehéz megállni olyan ételek esetén, amelyek cukrosak, vagy lisztesek, mert ezek az ételek korbácsolják az éhséget.
Csokoládéból nem jó csak egy kockát enni, kenyérből, pizzából nem jó csak egy falatot enni, mert a következő falat még édesebb, még ízletesebb. Persze logikus, hogy nem édesebb, nem ízletesebb – mégis olyan szenvedést élünk ilyenkor, hogy akkor is inkább képesek vagyunk enni, ha előtte nem is voltunk éhesek.
Én ha tehetem, kóstolási alkalmakkor mindig olyan ételt kóstolok, ami rostos, élő, természetesen édes, lédűs növény: a borsót, kukoricát, paradicsomot… stb Ezeket lehet egyszer is élvezni, nem okoznak örvényt.
Szeretetnyelvekkel a kóstoltatás ellen
Egy nyelvet megtanulni csak olyantól lehet igazán jól, aki anyanyelvi szinten beszélni azt. Az ösztönös fogyás új emberek megismerésével, elvesztésével jár…
Az utóbbi években új embereket ismertem meg, akik másképpen táplálkoztak, másképpen gondolkoztak a világról, mint a gyermekkori környezetem.
Mivel együtt étkeztünk gyakran, ezért közel kerültek hozzám, és mivel közel kerültek hozzám, ezért sokat tanultam tőlük arról, hogy hogyan fejezzem ki a szeretetemet.
Megtanultam szavakkal, törődéssel, öleléssel, odafigyeléssel kifejezni jobban a szeretetemet, és ezt a családom is észrevette. Ezek nélkül nem változtak volna meg a dolgok. Ez tette számomra lehetővé, hogy családi körben elfogadják egyéni étrendemet, ízlésemet – “hiszen mi otthon másképpen főzünk”…
Gyere el az Ösztönös Fogyás Klubba, és oszd meg tapasztalataidat!
Mi a véleményed a szeretetnyelvekről? Mi a szeretet anyanyelved? Tudod alkalmazni a mindennapokban? Észreveszed, hogy másnak mi a szeretetnyelve? Mit mást tapasztaltál? Szoktál erről mással beszélni? Mi a környezeted véleménye a szeretetnyelvekről?
Minden gondolatodat szívesen vesszük!