Számos elismerést, és támogató szavakat kaptam már, amiért a témával elkezdtem foglalkozni. Akikkel beszéltem, azok számára egyértelmű volt, hogy ez nem csak egyszerűen a fogyásról, hanem a mai világról, az egészségről, egy világképről szól ez a blog.
Kiderült, hogy mindenki a téma szakértője
Legnagyobb meglepetésemre nem a túlsúlyos emberek jöttek oda leggyakrabban hozzám, hogy beszélgessünk erről a témáról. Gratuláltak, hogy mennyit változtam, és mondták, hogy olvassák amiket írok. Kiderült, hogy a fitt, karcsú, és vékony emberek legalább annyit foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mint akik túlsúlyosak.
Felmerült, hogy akkor én most milyen irányzatot is képviselek
Először azt gondoltam, hogy egy személyközpontú, erőszakmentes hozzáállással kezelem ezt a témát, és valódi tapasztalatokat kommunikálva fogok tudni ez emberekhez szólni.
A gyakorlat azonban ezt nehézzé, és kivitelezhetetlenné tette, ugyanis az erőszakmentes kommunikációban tanult lépéseket nem sikerült átültetni a táplálkozással kapcsolatos eszmecserékre.
Nem szerettem volna, mégis kaptam t
Nem igazán szerettem volna semmilyen irányzatot követni, ugyanis abban hiszek, hogy “mindenki másképp egyforma”. Tehát mindenkinek más a jó.
Ki vagyok én, hogy megmondjam, hogy másnak mi a jó, és hogy más mitől lesz boldog…
Mégis, amikor elkezdtem arról mesélni, hogy hogyan eszem, megkaptam a skatulyáimat annak minden velejárójával együtt:
- Krisnás vagy?
- Állatvédő aktivista vagy?
- Árulsz valamilyen terméket?
A gondolataim eltávolítják az embereket
Egy csapnivaló paleo-vegetáriánus lettem, és amikor elkezdtem megosztani ezt másokkal, valahogy azt tapasztaltam, hogy hiába osztok meg élményeket, felismeréseket, boldogságokat, és sikereket, nem tudtak velük azonosulni.
Nem tudják az én személyes esetemet elvonatkoztatni attól a filozófiától, amit képviselek, és valójában nem is tudom még egy mondatban megfogalmazni. Illetve de: Az ember az ösztönei segítségével meg tudja találni azt a táplálkozást, ami a legjobb neki.
Egyedül vagyok, mint egy önismereti csoport után
Ez az érzés hasonló, mint amit egy hosszú önismereti csoport után éltem meg korábban. Aki még nem volt ilyenen, annak megpróbálom elmesélni:
Képzeld el, hogy 15-20 ember magára zárja egy szoba ajtaját. Lesz ami lesz. Ez az encounter csoport.
Ennek a következménye tudatmódosító élmény.
Vannak viták, és kibékülések, feszültségek, és harmóniák, találkozások, és ütközések, mindenesetre akár így, akár úgy, mindenkivel, akivel együtt töltesz egy hetet, az közelebb kerül hozzád, és olyan dolgokat tudsz feltárni, amit az utca emberével nem.
És kilépsz az utcára. És próbálsz vele kapcsolatot teremteni, és próbálsz vele másképpen beszélni, de nem tudsz, mert nem vagytok olyan viszonyban. Nem tudsz, mert nincsenek referenciapontjaitok, és soha nem ütköztettétek még a világképeiteket.
A táplálkozással kapcsolatos kommunikáció erőszakos
Mit jelent az erőszakmentes kommunikáció?
Az erőszakmentes kommunikáció egy nézőpont, ami elfogadja a másik embert akkor, és úgy, és ott, és olyannak, amilyen az abban a pillanatban, nem akarja megváltoztatni, de nagyon odafigyel rá. Az erőszakmentes kommunikáció nem gondolatokkal, hanem figyelemmel gyógyít.
Az erőszakmentes kommunikáció nem higgadtságot, indulatmentességet, vagy nyugodtságot jelent. Azt jelenti, hogy úgy kommunikálsz, hogy közben elfogadod a másikat, tehát az erőszakmentesen kommunikáló ember elkerüli a minősítő szavakat, és pontosan megfigyeli, visszatükrözi a másik ember viselkedését.
Az erőszakmentes kommunikáció tehát arra tanít, hogy nincs “jó, meg rossz”, csak “nekem jó, meg nekem rossz” van. Az erőszakmentes kommunikáció 4 egyszerű pontra irányítja a figyelmünket:
- Objektív megfigyelések
- Érzések
- Szükségletek
- Kérések
És végül egy dolog marad: meghallgatni a másikat úgy, mint még senki
Az encounter csoportban van egy durván jó dolog, amit soha nem gondoltam volna, hogy megtörténik: megtanulni odafigyelni, és meghallgatni a másikat.
Meghallgatni úgy, hogy meghallani az érzéseit, meghallani a szükségleteit, észrevenni azt, hogy amiről beszél mennyire fontos a számára, és megérteni a gondolatainak a keretrendszerét.