Az, ahogyan kinézünk valamilyen módon gondolataink tükörképe, belsőnk lelkivilágunk manifesztációja, külsőnk, és belsőnk egy egységet alkot, ez a holisztikus emberképek üzenete.

Hogyan tudhatom meg, hogy ki vagyok én?

Olyan típusú ember vagyok, aki ezt a kérdést minden nap felteszi magának, és sokszor szoktam elmélkedni ezen a kérdésen. Néha olyan, mintha akkor, amikor kinyitom a szemem, és rácsodálkozom a világra, mintha abban a pillanatban érkeztem volna meg a valóságba, és teljesen furcsa, hogy az elmém játszóterében a múltnak nevezett vízió apró morzsáit tudom felkutatni, amiknek az összessége egy személyiséget, egy embert rejt maga mögött, és egy pár perc kell, mire arra a következtetésre jutok, hogy mindaz, amit képzeletemben, és gondolataimban csokorba gyűjtöttem, az nem más, mint Én.

Ahhoz, hogy tudd, hogy hová tartasz, tudnod kell, hogy honnan jöttél!

Székely vagyok. Csíkszeredában születtem. Magyar vagyok. Magyarul beszélek, Magyarországon élek. Kasza vagyok. A Kasza family a családom, és velük dolgozom együtt, velük vállalkozom.
A testvéreimmel egy alomból jövünk, mégis mindannyian különbözőek vagyunk.
Egy vállalkozásban dolgozunk, és még hasonló feladatokat is végzünk. Akkor mi egy identitással rendelkezünk?

A kultúra szerepeket kínál

Miközben keressük az identitásunkat, szerepünket, kénytelenek vagyunk ahhoz a nyelvhez, és ahhoz a kultúrához nyúlni, amiben élünk, ami körülvesz minket. Az gondolhatjuk, hogy családi állapotunk, foglalkozásunk, hobbink határoz meg bennünket.
Amikor identitásról van szó, könnyen archetípusokról szerepekről kezdhetünk el beszélni, mint például a nő-feleség-lány-szerető-szajha kategóriák. A társasjátékok nem nélkülözik ezeket a szerepeket, és úgy növünk fel, hogy el kell döntenünk, hogy tanárok, vállalkozók, alkalmazottak, vagy más skatulyák töltelékei szeretnénk lenni.
Úgy látom, hogy ahhoz hasonlóan, ahogyan kinőjük a mikulást, és az angyalkát ugyanúgy a világ skatulyáit is idővel kinőjük.

A világ úgy állítja be, mintha az élet rációból, és emócióból állna:

Akkor, amikor az élet problémái felmerülnek, akkor többféle megközelítéssel lehet találkozni:

A racionális problémamegközelítés

A racionalisták arra esküsznek, hogy minden problémát az életben meg lehet oldani. Ha ismerjük a lehetőségeket, akkor mindig úgy tudjuk alakítani a dolgokat, hogy nekünk a legjobb legyen. A közgazdaságtanban például olyan modell szerint gondolkodunk, ahol az ember “homo oeconomicus”, tehát önérdekkövető, profitmaximalizáló.

A pszichológiai problémamegközelítés

A pszichomókusok úgy közelítik meg a problémákat, hogy alapvetően azzal kell foglalkokzni, hogy mi mit érzünk, hogyan vagyunk, hiszen egy halálesetet nem lehet megváltoztatni, de a gyász érzésén lehet dolgozni, és a fájdalmat meg kell szüntetni.

Az identitásunkat érintő kérdéseket szellemi síknak is hívják

A függőségek egyik velejárója, hogy érintik az identitásunkat, épp ettől tudatmódosító hatásúak. Módosítják a tudatunkat, tehát az identitásunkban vernek gyökeret, és nem engedik el azt.

Bizonyos problémák csak az identitásunk változásával tűnnek el

Azt figyeltem meg, hogy sokszor bizonyos problémákat kinövünk, más problémák pedig akkor változnak meg, ha az életben betöltött szerepünk megváltozik. Sokszor a változás hiányától szenvedünk.
A vallás is megváltoztathatja az identitásunkat.
Vagy egy párkapcsolat, vagy egy baráti kör.
Mindenki azt a közeget keresi, ahol az az ember lehet, aki igazán lenni szeretne, ahol meg tudja élni identitását.
Spirituális körökben megkülönböztetnek értelmi, érzelmi, és szellemi síkokat. Ezt lehet tényleg vallási, és intézményes keretek között művelni, de én úgy tapasztalom, hogy nem feltétlenül szükséges.
Az önismereti fejlődésnek van egyfajta spirituális fejlődési vetülete is.

Egy pár éve nem voltam igazán önmagam, és több, mint 20 kg felesleg volt rajtam

Ki segíthet nekünk, hogy megtudjuk kik vagyunk? Ki az, aki megmondja, hogy miért születtünk? Ki az aki megmondja a küldetésünket, és azt, hogy mi a feladatunk ezen a földön?

Nekem szerencsém volt.
Néhány évvel ezelőtt, 2013 decemberében ajándékba vettük Irvin D Yalom – A terápia ajándéka című könyvét. Mielőtt odaadtam volna annak, akinek vettük, elolvastam a könyvet. Yalomnak volt egy gondolata, ami nagyon erősen megragadt bennem:


“Nem vagy megelégedve azzal a szereppel, amit betöltesz a társadalomban? A külvilágot okolod mindazokért a dolgokért, amik körülvesznek az életben? Meg kell értened, hogy a világodat magadnak teremtetted, ami azt jelenti, hogy ha csak 1% erejéig, de akkor is felelőse vagy annak az életnek, amit létrehoztál. Ha nem hiszed, menj el egy encounter csoportba, és figyeld meg, hogy pillanatok alatt ugyanabban a szerepben találod magad, mint a való világban. Ha szeretnél változtatni az életeden, egy encounter csoport a társadalom kicsinyített mása, tökéletes tér arra, hogy kísérletezz, és rövid reakcióidővel megtanuld azt a környezetet létrehozni, amiben jól érzed magad.” Yalomtól idézve emlékezetből

Így történt, hogy 2014 januárjában azonnal jelentkeztem egy encounter csoportba, hogy megtapasztaljam, hogy vajon milyen szerepet töltök be a társadalomban? Vajon hogyan tudok ezen változtatni? Hogyan tudom azt az életet élni, ami számomra a legideálisabb?

A személyiségfejlesztés, és az önismeret az identitásunkat fejleszti

Ez a mondat talán nem teljesen egyértelmű, mert az identitásunkra úgy gondolunk, mint valamilyen adottságra, mint a DNS-re, ami meghatározott, és determinált.

Ezzel ellentétben ugyanúgy, mint ahogy a racionális gondolkodást, vagy az érzelmi intelligenciát, úgy az identitást is lehet fejleszteni. Józan paraszti nyelvre úgy fordítottam le magamnak, hogy az identitás, és az önismeret azt mondja meg, hogy mit gondolok arról, hogy milyen vagyok, és mit szeretek, és az identitás változása az, amikor felismerésekre jutok azzal kapcsolatban, hogy nem is olyan vagyok, mint amilyennek gondoltam magam, és nem is olyan dolgokat szeretek, mint gondoltam.
Éppen ezért az identitás, és az a kérdés, hogy “Ki vagyok?” valójában annak a kérdéscsokornak a leegyszerűsített változata, hogy “Milyen vagyok?”

Ha szeretnéd megtudni ki vagy valójában, ezt a kérdést tedd fel magadnak:
Milyen vagyok?

Az önismerettel kapcsolatban elég könnyű önteltnek lenni, és azt gondolni, hogy mennyire ismerjük saját magunkat – hiszen mi magunk töltöttük el magunkkal életünkben a legtöbb időt – de meglepő módon saját magammal kapcsolatos felismerésekre akkor jutok, amikor más emberrel beszélgetek arról, hogy ő milyen, mert saját tulajdonságokat meghatározni nem lehet önmagunkban, csak más emberekhez képest…

Ha kellően sok helyzetben, és szituációban van képed a saját működésedről, akkor egyre közelebb kerülsz ahhoz, hogy egyértelműen, és határozottan definiáld a ma a Földön élő emberek egyik speciális egyedét, aki Te vagy! Ebben a pillanatban már meg is van az identitásod!

7 évente megváltozik az ízlésünk

Pont ez a lényeg: 7 évente nem csak az evésben változnak meg a kedvenc ételeink, hanem az életben is megváltozik az identitásunk.
Ahogyan megváltozik a magunkról alkotott képünk – például azzal kapcsolatban, hogy stresszes hivatásunk van-e, van-e időnk főzni, mit szeretünk, és mit nem, mi a kedvenc ételünk – úgy változik vele együtt a külsőnk, és az alkatunk, a testsúlyunk is.

Gyere el az Ösztönös Fogyás Klubba, és oszd meg tapasztalataidat!

Mi a véleményed az identitásodról? Te tudod, hogy milyen vagy? Tudod, hogy mi a küldetésed? Észreveszed, hogy másnak mi a küldetése? Mit mást tapasztaltál? Szoktál erről mással beszélni? Mi a környezeted véleménye az identitásról?
Minden gondolatodat szívesen vesszük!